/ ABOUT ME - HONNAN JÖTT A FOTÓZÁS? /

Ez a bejegyzés egy kicsit beszélgetősebb, mesélősebb lesz.

Nagyon sokszor, amikor valahogyan szóba kerül a fotózás, sokakban felmerül a kérdés, hogy honnan/hogyan/miért/mivel fotózok és, hogy miket, esetleg kiket.

Igazából erre nincs normális válaszom, hiszen öt évet (vagy akár többet is) nem lehet összefoglalni egy-két mondatba.

Egy jó pár éve kezdtem el érdeklődni komolyabban a fotózás iránt, persze egy nyolcéves gyerek nem tud igazán komolyabban érdeklődni, hiszen nem is kötik le a dolgok őt annyira.

A szüleim is kérdezték, hogy miért és hogyan. Addig-addig könyörögtem, győzködtem őket, amíg kaptam egy fényképezőgépet. (Nem kell itt nagyra gondolni ez csak ilyen túrista gép volt). Ezt a gépet nagyon szerettem és egészen jó képeket lehetett vele készíteni, addig amíg el nem hagytam Olaszországban (egyébként nem is én lettem volna, ha nem hagyom el).

Két-három évig nem volt fényképezőgépem, és megmondom őszintén, nem is hiányzott egyáltalán. Ez azután történt, hogy elkezdte Laura, a mára már Couture nevű blogját, ahova túlnyomórészt én fényképeztem az outfit jellegű bejegyzéseket, amikor pedig észrevettük, hogy egy fényképezőgéppel sokkal előnyösebb, jobb és szebb képeket lehetne készíteni. Így kaptam (részben vettem) a második gépemet, ami Sony márkával volt ellátva.

Nagyon szerettem ezt a gépet, hiszen ez azért már egy egyel komolyabb szerkezet volt (Sony DSC-H300) és nagyon szép képeket csinált, bár általános iskolában senki sem támogatott és nem volt olyan ember, akivel mehettünk volna fotózni akár egész napos programként is.

Ezzel a géppel annyi bajom volt, hogy sok funkciót/programot nem tudtam rajta kihasználni és (mára már kiderült) szoftverhibás lett, amit többe kerül megjavíttatni, mint egy másik gépet venni.

Nagyon szeretem a középiskolai osztályomat, hiszen vannak emberek, akiket mindez érdekel és nyitott ezzel kapcsolatban. Két emberrel szoktam eljárni fotózni Pesten belül.

Pesten kívül pedig itt van Laura, aki mindez alatt az idő alatt végig támogatott.

A képeket egy kisebb Canon géppel készítem, ami annak ellenére, hogy kicsi, egész jó, sőt szerintem nagyon szép képeket csinál.

Fotózás közben szeretem, ha csönd van és nyugalom, mivel meg kell örökíteni a pillanatot, és különben sem szeretem, ha kismillió  képből kell mondjuk egyet kiválasztani. A pillanatképek szerelmese vagyok, hiszen nincs szebb az őszinte mosolynál, a mindennapi testtartásnál és még sorolhatnám.

Ez az én történetem a fotózás terén, és ha valakit érdekelnek az outfit fotóim, akkor nézze meg Laura blogján az outfit címkéjű bejegyzéseket, IDE kattintva.

Gergő